A darab központi figurája Plantagenet Richard a hatalomvágyó, gátlástalan gloucesteri herceg, aki elmés cselszövéseinek sorozatával eléri, hogy Anglia királya legyen.
Shakespeare királydrámájának főszereplője összetett személyiség: egyrészt megtestesíti a démoni gonoszt, a kegyetlen gyilkost; másrészt saját sorsa áldozatát.
„…Úgy döntöttem, hogy gazember leszek…”
Választhatna más szerepet is, de a hataloméhség uralja egész lényét, elméje folyamatos ármánykodás színtere. Ez a „véres elme” indítja el végzetes útján.
Jellemének eltorzítója talán a torz teste „…a kin elbénult e szép arány, S a bal természet megcsalt alkotásban,…” vagy talán a középkori Anglia erősen hierarchizált társadalma…?
Shakespeare művének ez a feldolgozása a klasszikus történetet modern köntösbe ágyazza. Archaikusnak tűnő szövegét modern színpadi megjelenítés hozza közel korunk emberéhez.
A dráma nyitó jelenetében, a szereplők feje fett tartott fekete esernyő már szinte érezhetővé teszi az egész darabon végig vonuló, „luciferista” sötétséget. Akinek kezében feltűnik ez a „sötét jel”, az vagy a gonoszt szolgálja, vagy annak áldozatává lesz. Ám e két tábor a darab végén eggyé olvad, jelezve, hogy sorsát senki nem kerülheti el.
A fekete és a vörös – sokat sejtető színekként bukkannak fel a beszédes díszletelemeken. Ez a kettősség feszültséget kelt, halál és élet örök pólusait szimbolizálva szinte vonzza a néző tekintetét. A manipulatív agresszivitás lendülete és a lesújtó tragédia tehetetlensége uralja a színpadot és valamennyi szereplőjét.
A jelenetek után bekövetkező pár másodperces teljes sötétség tovább mélyíti a feszültséget és a néző figyelmét. Majd az ismét felkapcsolt színes fények világosítják meg a teret, a folytatódó ármánykodás terepét.
A darab drámaiságát nagymértékben emeli a gregorián dallamot idéző, örmény nyelvű zenei aláfestés. Amikor megszólal a sajátos dallam, mintha megállna vagy legalábbis lelassulna a színpadi „tér-idő”.
A rendező által megálmodott színészi játék egy sajátos időutazást teremt a néző számára. Ebben az időutazásban az egyes szereplők jellemének megformálása és alakulása az események sodrában elgondolkodtató.
Mi a legfőbb motiváló erő?…a hatalom, az anyagi javak vagy csupán a becsvágy?…
A darabot a Szegedi Pinceszínház és az Aradi kamaraszínház művészei adják elő.
Rendező: Karo Balyan
Fotó: Ida Jusztina Photography
Írta: Dr. Kovács Judit Nóra
***
Másik weboldalam (Junora Art – Web- és Kreatív Designe & Színház) elkészítéséig színházzal kapcsolatos írásaimat itt olvashatjátok!
Ha érdekel mit takar pontosan a Junora Art és mivel foglalkozom még…
