A döntések drámája: maradjunk emberek egy nehéz és összetett világban

A Szegedi Nemzeti Színház november 29-én mutatja be Tárnoki Márk rendezésében A kaukázusi krétakör című drámát. „A bonyolultságról és a világ kiszámíthatatlanságáról szól ez a történet” – fogalmazta meg a rendező.

Bertold Brecht drámája élet és halál valóságát, a helyes döntés meghozásához vezető testi-lelki tortúrát egy fiatal szolgáló lány, Gruse életén keresztül mutatja be. A krétával rajzolt körön kívül meghozott döntése határozza meg a körbe taszított gyermek jövőbeli sorsát. Dönthet-e jól vagy rosszul? Vagy egyszerűen csak dönt, ahogy a szíve engedi?

Történelmi tényt és tanmesét művészien magába olvasztó dráma közismert motívuma a Biblia ótestamentumában olvasható példázat: Salamon király bölcs ítélete.

Azt talán kevesen tudják, hogy a darab másik motívuma, a krétakör, a XIV. századi kínai drámairodalomban már megjelent: Li Hszing-tao Krétakör című műve a patriarchális és bürokratikus mandarin társadalom belső konfliktusait dolgozta fel, elsősorban a bíráskodás és az ítélkezés szemszögéből.

Brecht drámájában a mindennapok súlyos döntései mögött meghúzódó jóságot, egy örök érvényűnek szánt ítélet ismeri el: „Hogy minden azoké legyen itt, akik bánni tudnak véle.”

Felszabadító döntés születik, de valamennyi szereplőnek hosszú utat kell megtennie idáig. A leghosszabb Gruséjé, akit Ács Petra alakít a szegedi színpadon. Színészi játéka közel hozza a nézőkhöz a cselédlány felelősségre eszmélő, rendíthetetlenül küzdő alakját.

Az előadást Tárnoki Márk rendezte, akivel a fotós főpróbán beszélgettünk:

A darab középpontjában az igazi anyai szeretet és a vérségi kötelék kontrasztja áll. Rendezőként hogyan szeretnéd mindezt láttatni?

– A dilemma a két nő szituációja, ahogyan a gyerekért küzdenek, de az igazi kérdés az, hogy mi alapján döntünk; kinek van joga dönteni. Alapvetően azt gondolom, hogy a döntéseinkről szól ez a történet és arról, hogy mindez mennyire bonyolult; mennyire nincs helyes döntés. Csak helyzetek vannak, amiben az ember megpróbál egyenes gerinccel és minél élhetőbben dönteni. De ez egyáltalán nem egyszerű, és nem egyértelmű. Lehet, hogy az ember úgy gondolja, helyesen cselekszik, de a körülmények épp az ellenkezőjére fordítják az életet. Szerintem, pont erről a bonyolultságról és a világ kiszámíthatatlanságáról szól ez a történet.

A történet erős hatással van az érzelmekre. A próbafolyamatok során hogyan éltétek meg ezt, hogyan alakította a rendezést?

– Nagy segítségemre vannak a remek színészek ahhoz, hogy közösen felfejtsük, mikor kell a nézőben megteremtődnie egy-egy érzelemnek, és mikor kell azt a színpadon megmutatni. Egy érzékeny és bonyolult játék, hogy mennyit kell hagyni a gondolatoknak, és mennyit a színészek idegrendszerének és érzékenységének. Abban, hogy ezt a történetet elmesélhessük, a közönség nagyban fogja alakítani és segíteni játékunkat.

Mennyiben más a rendezésed, miben egyedi?

– Többféle olyan megoldás is van, ami talán egyedi, vagy a mi előadásunkra jellemző, de ezek a megoldások mind azt szolgálják, hogy a történetet minél pontosabban meséljük el. Ilyen például ahogyan megfogalmazzuk a színpadi gyermeket. Ilyen a darab zeneisége is, amit a színészekkel közösen hoztunk létre, elsősorban Lelkes Botonddal együtt.

Rendezés szempontjából voltak-e olyan nehézségek, amivel meg kellett küzdeni?

– Mivel ez egy roadmovie, rengeteg helyszínen játszódik, több évet ölel fel a történet, a színház teljes apparátusát igénybe veszi. Mindez egy összehangolt és bonyolult művelet ahhoz, hogy ezt a szélesvásznú történetet meg tudjuk mutatni a nézőknek, rengeteg ember dolgozik a háttérben.

Mit szeretnél, mit nyújtson a nézőknek ez a feldolgozás?

– Talán azt a gondolatot, hogy az élet kiszámíthatatlan, váratlan és bonyolult. De, ha valahogy, jó csillagzat mellett, egyszer csak minden összeáll, akkor képesek lehetünk embernek maradni egy nehéz és összetett világban.

Fotó: Ida Jusztina Photography

Írta: Dr. Kovács Judit Nóra Kultúr Fény Szeged