Közösségépítésben látják a vidéki színházak jövőjét

„A vidéki színházaknak olyannak kell lennie, ahol mindenki megtalálja a maga számítását és mélységét.”– emelte ki Maláj György, drámapedagógus, a Szegedi Gyermekszínház művészeti titkára.

A színházi élet kulisszái mögé is betekintést engedett a Szegedi Pinceszínház pénteki panelbeszélgetése, amelyen a „Vidéki színházak kontra főváros” témát járták körül a szakértők.

Főváros és vidék kettősségét Varga Bálint, a Pinceszínház művészeti vezetője, abban látja, hogy más-más feladatok elé állítják a színházakat. Fennmaradásuk és fejlődésük záloga, a közösségépítés és a multinacionális környezettel, társalkotókkal folytatott együttműködés.

A Szegedi Pinceszínház ennek a kihívásnak eleget téve évről-évre színes programokkal, fesztiválokkal várja közönségét. Az évadok tervezésénél nagy figyelmet fordít a műfaji sokféleségre, repertoárjában a vígjátékok és drámák mellett irodalmi est és kísérleti előadás is szerepet kap.

Szakmai beszélgetés résztvevői, a kísérleti előadások közül kiemelték a 2023-ban bemutatott „Miért éppen Genova?” darabot, Csehov „Sirály” című drámájának Sardar Tagirovsky orosz rendező által színre vitt formabontó átiratát. Ez az előadás jó példája annak a törekvésnek, hogy a színpadon új értelmezési lehetőségek bemutatása is szükséges a tradíciók követése mellett. Ehhez azonban a színházak részéről nyitottságra van szükséges.

A vidéki színházak, költségvetési kereteik között, igyekeznek kialakítani saját arculatukat. Ilyen irányú törekvéseik mellett meg kell őrizniük népszínházi jellegüket és a generációk minél szélesebb körét megszólítaniuk.

„Vidéken is létre tudnak jönni olyan műhelyek, amelyekre a szakma felfigyel, de ezek átmeneti jellegűek. Budapesten, az évek óta működő színházak már olyan brandet építettek ki, amely előre vetíti maradandóságukat.” – tette hozzá a Varga Bálint. „Vidék és főváros színházai között minőségi különbséget pro és kontra nem tennék. Inkább belűről látom kontrasztosnak őket, a különbség tétel szakmán belül bír jelentőséggel.” – emelte ki a művészeti vezető.

Nagyhegyesi Zoltán színművész, aki több vidéki színháznál és fővárosi független társulatnál is dolgozott hozzátette: már négy éve a magánszínházként működő Pinceszínház tagja, szeret Szegeden élni és dolgozni, Szeged valóban élhető város. Teátrumai között, a Szegedi Nemzeti Színház mellett, megemlíthetünk több kisebb társulatot, mint a Homo Ludens Project alkotóközösség vagy Perovics Zoltán vezette Szobaszínház. Ennek ellenére a kultúra napjainkban is Budapest központú. Fővárosunkban a rétegszínházi törekvések eredményesebben működnek, a színház különböző vállfajai – akár az abszurd színház – megtalálják nézőközönségüket.

Pille Tamás, színész, rendező három éve a Szegedi Pinceszínház vendégelőadója, rendezéseiben a gyermek és az ifjúsági közönséget célozza meg. Véleménye szerint, valamennyi színésznek megvan a saját közönsége, akik számára ő jelenti a sztárt. Amennyiben előadó művészetével meghatározó, esszenciális élményt képes nyújtani, nincs jelentősége a „vidék vagy főváros” megkülönböztetésnek. „Mindenki számára az a Lear Király, akivel megismerte és megszerette a karaktert”.

A szervezők hétvégén hasonlóan érdekes témákkal várnak minden érdeklődőt.

Fotó: Ida Jusztina Photography

Írta: Dr. Kovács Judit Nóra