A Szegedi Nemzeti Színház Barnák László főigazgató nagyvolumenű zenés rendezésével várja közönségét. Identitás és személyes változás kérdéseit boncolgató darab hagyományos zenei alapokra épül, és mély szimbolikus megközelítést tükröz. „A legfontosabb az volt, hogy a két főszereplő kapcsolatát, személyiségének fejlődését, változását hitelesen be tudjam mutatni.” – fogalmazta meg Barnák László.
Pymalión-mítosza új köntösben
Kréta királyának, Pygmaliónnak a mítosza már emberöltők óta visszatérő alaptémája a művészeknek. Közülük talán a legismertebb, George Bernard Shaw, aki 1912-ben megírt Pygmalión című drámája már saját korában is nagy népszerűségnek örvendett.
A Pygmalión-mítosz a nőket önmagához mérten értéktelennek és gyarlónak tartó férfi sorsát példázza, aki a saját maga által teremtett, idealizáltan tökéletes nő rabjává válik.
Az ókori király hófehér elefántcsontból „teremtett” asszonyát a – a színpadi művet alapul vevő – 1964-es My Fair Lady című zenés film formálta tovább. A musical női főszereplője Elisa Doolittle, az „ízig-vérig” műveletlen, rémes beszédű virágárus lány, aki fogadásból válik Higgins professzor „csiszolatlan gyémántjává”. A nyelvészprofesszor tudománya segítségével formálja a lányt az általa ideálisnak tartott nővé.
A humoros történet mélyén meghúzódó tragédia: a másik ember lényének teljes figyelmen kívül hagyása és önmagunk önhittségből történő kalitkába zárása, az emberiség örök kísérője. Talán, pont ennek köszönheti aktualitását ez a mítosz.
A My Fair Lady fotós főpróbáján Barnák Lászlóval főigazgatóval beszélgettünk:
Mi inspirálta Önt, hogy újra feldolgozza ezt a már klasszikusnak számító darabot?
– Évekkel ezelőtt láttam színházi előadásként, illetve a Pygmalión történet is ismerős volt, és úgy éreztem, hogy a Szegedi Nemzeti Színház társulatában nagyon sok olyan színész van, akikre ezek a karakterek nagyon jól passzolnak. Elsősorban a főszereplő Borovics Tamás, aki az első zenés darabom – Hegedűs a háztetőn musical – főszereplője volt. Borovics Tamás remekül táncol, remekül játszik és remekül énekel.
Nagyon sok olyan színészünk van, akikről ugyanez elmondható. A női főszereplőnk, társulati tagunk, Ács Petra, és – a másik Elizánk – a fiatal Fekete Patrícia, akit a Színművészeti Egyetem egy vizsgájában láttam. Egyik tanára, Koltai M. Gábor volt, aki rendezőként a Művészeti Tanácsom tagja.
Adott volt a történet, megvoltak a főszereplők, szereplők. Az, hogy itt egy színes, szélesvásznú előadásként lehet megcsinálni – a Szegedi Szimfonikus Zenekarral -, hatalmas nagy színpadon, izgalmas kihívást jelent.
Meg kell hogy mondjam, az én személyiségem és Higgins között vannak átfedések – akár tetszik, akár nem -, egyfajta szembesülés is. Egy rendező számára mindig nagyon izgalmas dolog, ha olyan anyaggal foglalkozhat, amihez erős köze van.
Természetesen, főigazgatóként az is nagyon fontos volt számomra, hogy egy olyan előadást kínáljunk a nézőinknek, ami nagyon vonzó lehet számukra. A My Fair Ladyben csodálatos slágerek vannak, rendkívül jó a humora, nagyon jól megírt anyag. Szórakoztató és a nézői agyat kikapcsoló részén túl, nagyon erősen szól a férfi-nő kapcsolatról; az egyén fejlődésének útjáról; arról hogyan vagyunk képesek, vagy képtelenek, kompromisszumokat kötni egy másik emberrel. Mindez rengeteg okot adott arra, hogy a My Fair Ladyt válasszam.
Van olyan jelenet vagy mozzanat a darabban, amely különösen közel áll Önhöz rendezőként?
– A díszletet Túri Erzsébettel közösen találtuk ki, a jelmezeket Papp Janó álmodta színpadra. Látható lesz a díszletek között – Higgins otthonaként – egy hatalmas kalitka. Úgy gondolom, rengeteg asszociációra ad lehetőséget, hogy az az arany kalitka, amelyben Higgins él, visszaköszön az édesanyjánál, a második felvonás végén. Talán hordoz olyan jelentéstartalmat, ami többletet adhat az eredeti történethez. A legfontosabb az volt, hogy a két főszereplő kapcsolatát, személyiségének fejlődését, változását hitelesen be tudjam mutatni.
Milyen új rendezői koncepcióban láthatják a darabot a szegeiek?
– Bekerült egy új szereplő, Mr. Eysnford-Hill, Rácz Tibor személyében. Varsányi Anna dramaturgiai munkájával picit átdolgoztam. A nagyon híres, Ungvári Tamás – G. Dénes György féle fordítást használjuk, így a rengeteg sláger a nézők által jól ismert sorokkal szólal meg. Fontos volt, hogy a musical szórakoztató, látványos jellegét is ugyanúgy visszaadja az előadás, mint a Pygmalion történet lényegét.
Mit szeretne, hogy a közönség milyen élménnyel távozzon az előadás után?
– A lehető legjobb élménnyel, úgy, hogy megosszák mindenkivel, és eljönnek újra meg újra, mint ahogyan több előadásunk – például a Hegedűs a háztetőn vagy a Padlás – esetében. Több ilyen előadást is említhetnék, mert hál’ istennek, a szegediek nagyon szeretik színházunkat, újra és újra visszajárnak. Bízom benne, hogy a My Fair Lady szintén egy ilyen produkció lesz a jövőben.
Fotó: Ida Jusztina Photography
Írta: Dr. Kovács Judit Nóra
***
Másik weboldalam (Junora Art – Web- és Kreatív Designe & Színház) elkészítéséig színházzal kapcsolatos írásaimat itt olvashatjátok!
Ha érdekel mit takar pontosan a Junora Art és mivel foglalkozom még…
