Részvételi színház, ami megmozgat és hidakat épít

A Szegedi Nemzeti Színház színházpedagógiai alkotótere aktív, vitaszínházi előadásában mérlegre teszi az emberi életet, az énközpontúság és a környezeti elvárásoknak való megfelelés kettős mércéjével „játszva”. A pszichológiai regény témája mentén haladó improvizáció sorozat felveti a kérdést: Ki vagyok én?

Kállai Ákos színházpedagógus vezetésével működő Kooperáló világunkat kreatívan szemlélve, olyan kérdéseket dolgoz fel, melyek segítséget nyújtanak önmagunk és világunk megismeréséhez.

Minden ember halandó című interaktív előadásuk elsősorban a középiskolás korosztálynak szól, de az idősebbekben felmerülő gondolatokra is reflektál. Nincs abszolút érvényű igazság, nincsenek csupán egyféleképpen megközelíthető állítások, bizonyos szempontból minden relatív.

Környezetünk aktívan formál bennünket, értékrendet teremt vagy éppen elbizonytalanít, attól függően, hogy mennyire vagyunk tudatában annak: egy nagyobb egység részeként létezünk. Az egység részeként kell megtalálni önmagunk, felismerni határainkat és lehetőségeinket az önazonossághoz.

Fritz Zorn önéletrajzi ihletésű, világsikerű könyve, a Mars adja az előadás vezérvonalát, ahol a főszereplő „meg nem élt” életén és elfojtott érzelmein elmélkedik. A darabot rögtönzések és a nézőket is megmozgató kérdésfelvetések teszik mentális és fizikai értelemben is aktívvá.

Az előadás betekintést nyújt azokba a színházi folyamatokba is, amelyek egy-egy téma megközelítésének és feldolgozásának végtelen lehetőségeit taglalják.

A Kooperáló alkotótér színpedagógiai és előadóművészi tevékenysége az a tér, ahol a művészet találkozik az önismerettel és a társismerettel.

Miután mi magunk is az előadás aktív résztvevőivé váltunk, felvetődött kérdéseinkre kerestük a válaszokat:

Mennyiben más szempontok határozták meg az előadás témaválasztását egy hagyományos színházéhoz képest?

– Itt alapvetően nem arról van szó, hogy darabot választottunk, hanem sokféleképpen nyúltunk a szövegekhez – emelte ki a főhőst alakító Rédei Roland. Az előadás szövege több dologból tevődik össze: egyrészt a regényből kiemelt részekből, másrészt improvizációkból; továbbá, olyan – Kállai Ákos és Farkas Attila által hozzáírt részekből -, amik a történet keretét adják ebben a kontextusban.

Szükséges-e egyfajta pszichológusi szemlélet az ilyen típusú előadáshoz?

– Nem hiszem, hogy pszichológusnak kell lennünk hozzá, hiszen mi sem tudjuk a válaszokat; nincsenek is helyes válaszok. Komolyabb feladatunk nincs, hiszen a nézők azok, akik a kérdésekre válaszokat adnak. Nekünk inkább jelen kell lennünk, hogy igazán meghalljuk, amiket ők válaszolnak, és azokra helyesen tudjunk reflektálni; tovább tudjuk gördíteni a beszélgetést vagy csatlakoztatni, ütköztetni a véleményeket. Az előadásban Kállai Ákos és Sziládi Hajna koordinálják a beszélgetéseket, az ő feladatuk megtalálni a hidakat vélemény és vélemény között. – fejtette ki Rédei Roland

Fotó: Ida Jusztina Photography

Írta: Dr. Kovács Judit Nóra