Szegedi kulturális életének jeles szereplői vettek részt a Szegedi Pinceszínház által szervezett „Vidéki függetlenek a színházért” elnevezésű szakmai beszélgetéssorozaton.
A több napos programsorozat különböző színház-szakmai témákat vett górcső alá, azzal a kiemelt céllal, hogy rávilágítson a színházak létjogosultságára és helyzetére napjainkban.
E-színház kontra élő színház
„A színház egy kulturális univerzálé, ősi dolog, minden társadalomban jelen van idő és térbeli korlátok nélkül.”
fogalmazta meg Varga Bálint, a Szegedi Pinceszínház művészeti vezetője.
A beszélgetéssorozat első napján valamennyi színház számára meghatározó témával indítottak a szakértők, az E-színház kontra élő színház vizsgálatával.
A színházi kultúra közvetítő szerepe vitathatatlan, hogy ezt a közvetítő szerepet milyen módon és mértékben képes betölteni az E-színház, már vitatható.
Előnyét abban látják, hogy képes lehetőséget nyújtani a térbeli távolságok leküzdésére. Hevesi Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház önkénteseinek koordinátora kihangsúlyozta, az E-színház több kameraállásból készített felvételek segítségével képes a nézőkhöz közel hozni a színészek alig látható, finom mimikáját, amit élő színházi előadás során, az utolsó sorokból már nem lehet látni.
Egyik negatívumaként fogalmazták meg, hogy nem nyújtja azt a színházi élményt, amit az élő színház: a színészek és a nézők közötti interakció, a fizikai jelenlét során megtapasztalható energia, a jelenlévő közösség ereje az E-színház esetében értelmezhetetlenek. Varga Bálint, a nézői visszacsatolás hiányát emelte ki az E-színház hátrányaként, amit a felvétel elkészítése során a színész megtapasztal, mivel részben üres nézőtérnek játszik. A felvételt készítők szemszöge is már egyfajta szűrőt képez a néző és az előadás teljessége között.
Színházi szakemberek egyetértettek abban, hogy a teátrum szeretetét nem lehet átadni a következő generációnak az élő színház fizikai megtapasztalása nélkül.
Nők a kultúráért
„Annak a kultúráját kell megteremteni, hogy a nők hangot adjanak önmagukért.”
hangsúlyozta Bernáth Éva, a Nők a Kultúráért Klub elnöke, a szakmai beszélgetésen elhangzottak egyik kulcs gondolataként.
Kulturális élet tér-idő dimenziójában elemezték a nők helyzetét és lehetőségeit a második panel beszélgetőpartnerei. A nők színházi szektorban betöltött szerepének vizsgálata társadalmi szintű perspektívát igényel a társadalmi élettel való összefonódására tekintettel.
Kulturális életünk ezen szegmense erősen maszkulin jellegű, kevés teret biztosítva a hölgyeknek. A Nők a Kultúráért Klub, civil társaság, ezt a tér hiányt felismerve született meg, hiánypótló platformot teremtve a hölgyek felkarolása érdekében. A jelenleg 20 tagú civil társaság célja a női szerepvállalás erősítése és a kulturális, közösségi értékek támogatása hazánkban és a Kárpát-medencében.
Irsai Farka László, a Szentesi Koszta József Múzeum igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kultúra egy-egy ága, mint például a könyvtár, népművelés, közművelődés kifejezetten női szakterületek. Ezzel szemben az opera és a színház világában a kilencszázas évek óta hiányoznak a női vezetők.
„Mindezek ellenére egyre több a sikeres női rendező. A nők bizonyos szempontból másképpen közelítenek egyes témákat.”
fogalmazta meg Kancsár Orsolya, a Szegedi Pinceszínház igazgatója.
A társaság működésének előnyeit kiemelve az igazgatónő, úgy véli:
„A civil társaság tagjai tevékenységeikkel kiegészítik egymást, mindenki mást tud nyújtani a társadalmi érzékenyítés érdekében.”
A Pinceszínház rövidtávú céljai között Kancsár Orsolya kihangsúlyozta: a szervezet tagjaként, jövőre Erdélyből gyermekeket utaztatnak majd hazánkba és megismertetik velük a magyar színházat. Ők ezzel szeretnének hozzájárulni a civil kezdeményezéshez.
Vidéki színházak kontra főváros
„A vidéki színházaknak olyannak kell lennie, ahol mindenki megtalálja a maga számítását és mélységét.”
emelte ki Maláj György, drámapedagógus, a Szegedi Gyermekszínház művészeti titkára.
A színházi élet kulisszái mögé is betekintést engedett a panelbeszélgetés következő állomása, amelyen a vidéki és fővárosi színházak helyzetét hasonlították össze a szakértők.
Főváros és vidék kettősségét Varga Bálint abban látja, hogy más-más feladatok elé állítják a színházakat. Fennmaradásuk és fejlődésük záloga, a közösségépítés és a multinacionális környezettel, társalkotókkal folytatott együttműködés.
A Szegedi Pinceszínház ennek a kihívásnak eleget téve évről-évre színes programokkal, fesztiválokkal várja közönségét. Az évadok tervezésénél nagy figyelmet fordít a műfaji sokféleségre, repertoárjában a vígjátékok és drámák mellett irodalmi est és kísérleti előadás is szerepet kap.
A vidéki színházak, költségvetési kereteik között, igyekeznek kialakítani saját arculatukat. Ilyen irányú törekvéseik mellett meg kell őrizniük népszínházi jellegüket és a generációk minél szélesebb körét megszólítaniuk.
„Vidéken is létre tudnak jönni olyan műhelyek, amelyekre a szakma felfigyel, de ezek átmeneti jellegűek. Budapesten, az évek óta működő színházak már olyan brandet építettek ki, amely előre vetíti maradandóságukat.”
tette hozzá a Varga Bálint.
„Vidék és főváros színházai között minőségi különbséget pro és kontra nem tennék. Inkább belűről látom kontrasztosnak őket, a különbség tétel szakmán belül bír jelentőséggel.”
emelte ki a művészeti vezető.
Vidéki független színház jövője és lehetőségei
„A független színház nem tudja fenntartani magát, mivel sem a társadalom, sem a mecenatúra nem tart ott, hogy eltartsa őket.”
fogalmazta meg Kancsár Orsolya, a Szegedi Pinceszínház igazgatónője, hangsúlyozva a financiális alapok fontosságát.
Az egyik legösszetettebb téma kapott helyet a panelbeszélgetések zárásaként: független színházak jelene és jövője.
Színházak aspektusából a függetlenség fogalma több jelentést takar. Érthetjük alatta, egyrészt az anyagi függetlenséget, másrészt a gondolatiság szabadságát. Anyagi értelemben egy színház sem lehet teljesen független, állami finanszírozásra a legtöbb esetben szükségük van.
A gondolati függetlenség részben szintén az anyagiak függvénye. Merészen újszerű látásmód színre vitelénél kérdés, mennyiben lesz a közönség befogadó a megszokottól eltérő ingerekre. Minden színház esetében érezhető az a kulturális réteg, aki az előadásokat látogatja és a teátrum számára bevételi forrást biztosít. Megfelelő anyagi háttér hiányában kevés lehetőség nyílik közönséget formáló, alkotói kísérletekre.
Korábban alternatívnak nevezték a ma függetlennek hívott színházakat. A független megjelölés a gyakorlatban több működési formát takar.
Léteznek saját hellyel és társulattal rendekető színházak, mint amilyen a kőszínházi struktúrában, tervezett évadokkal, de magántulajdonban működő Szegedi Pinceszínház. A legtöbb társulat nem intézményesült keretek között létezik, állandó befogadó hely, sőt állandó társulat nélkül.
Maláj György kiemelte:
„Szeged egyetlen stúdiószínháza, a Szegedi Pinceszínház az indulásakor elsősorban befogadó színházként, közösségi térként működött, és még ma is helyet biztosít olyan, állandó épület nélküli színtársulatoknak, mint a Szegedi Egyetemi Színház.”
A Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ), Varga Norbert művészeti vezetővel az élén, több évtizedes hagyományokat ápol. Kísérletező jellege mellett kortárs magyar alkotók műveit viszi színre.
„Kísérleti, alternatív színházakra nagy szükség van, hiszen ez fejleszti tovább a színházi világnézetet és gondolkodást.”
fogalmazta meg Maláj György.
A beszélgetés keretében kiemelték az intézmény- és kormányzat-független MASZK Egyesület nonprofit tevékenységét, amelynek köszönhetően elismert hazai, határon túli és külföldi művészek, szubkultúrák legkiválóbb alkotói is bemutatkozhatnak. Balog József által vezetett MASZK Egyesület és a THEALTER fesztivál az innovatív alkotóközösségek bemutatása, támogatása mellett lehetőséget teremt a színházi élet szereplőinek egymás megismerésére.
A Szegedi Pinceszínház erősen reflektál a város kulturális közegére és a szórakoztatás mellett a színházak nevelő szándékát igyekszik érvényre juttatni. Előadásai között időről időre megjelenő kísérleti darabok merész gondolatisága komfortzónájából kizökkenti a nézőket és formálja a modern kultúrát. A merész, kísérletező színjátszás a színészeket is inspirálja, a szerepek tanulása és begyakorlása alatt egy alkotó folyamat részeseinek érzik magukat.
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban: a fiatal tehetségek formálják a jövő színjátszását, szorgalmukat és teljesítményüket értékelni kell. Ezt az elismerést hivatott biztosítani a Szegedi Gyermekszínház-Szörf Társulat által megalapított „Gór Nagy Mária Díj”, amit az idei évtől kezdve egy kiemelkedő pályakezdő színésznek adnak át, ezüst gyűrű és emlékplakett kíséretében.
„Gór Nagy Mária Színitanodájának hagyományait követve hoztam létre a díjat.”
tette hozzá Csomor Ágnes, színész, a Szegedi Gyermekszínház igazgatója.
A beszélgetéssorozat zárásaként a szakértők említést tettek a színházak érdekképviseleti szerveiről is – mint a Magyar Teátrumi Társaság Közhasznú Egyesület, Magyar Színházi Társaság -, amelyekhez történő csatlakozás kapcsolatépítési lehetőségeket nyújt a tagszínházak számára.
Fotó: Ida Jusztina Photography
Írta: Dr. Kovács Judit Nóra
Kapcsolódó cikkek:
- http://noradit.drsisters-art.hu/rendhagyo-beszelgetessorozat-hivja-fel-a-figyelmet-a-szinhazak-elott-allo-kihivasokra/
- http://noradit.drsisters-art.hu/nok-erdekeiert-fogott-ossze-a-civil-tarsasag/
- http://noradit.drsisters-art.hu/kozossegepitesben-latjak-a-videki-szinhazak-jovojet/
- http://noradit.drsisters-art.hu/valoban-fuggetlenek-a-fuggetlen-szinhazak/
***
Másik weboldalam (Junora Art – Web- és Kreatív Designe & Színház) elkészítéséig színházzal kapcsolatos írásaimat itt olvashatjátok!
Ha érdekel mit takar pontosan a Junora Art és mivel foglalkozom még…
