A független színházak fennmaradása az állam támogatása nélkül elképzelhetetlen. „A független színház nem tudja fenntartani magát, mivel sem a társadalom, sem a mecenatúra nem tart ott, hogy eltartsa őket.” – emelte ki Kancsár Orsolya, a Szegedi Pinceszínház igazgatónője.
Véget ért a Szegedi Pinceszínház „Vidéki függetlenek a színházért” elnevezésű szakmai beszélgetéssorozata, amelyen városunk kulturális életének jeles képviselői fejthették ki álláspontjukat pro és kontra.
Az egyik legösszetettebb téma kapott helyet a panelbeszélgetések zárásaként: független színházak jelene és jövője.
Színházak aspektusából a függetlenség fogalma több jelentést takar. Érthetjük alatta, egyrészt az anyagi függetlenséget, másrészt a gondolatiság szabadságát.
Anyagi értelemben egy színház sem lehet teljesen független, állami finanszírozásra a legtöbb esetben szükségük van. „A független színház nem tudja fenntartani magát mivel sem a társadalom, sem a mecenatúra nem tart ott, hogy eltartsa őket.” – emelte ki Kancsár Orsolya, a Szegedi Pinceszínház igazgatónője.
A gondolati függetlenség részben szintén az anyagiak függvénye. Merészen újszerű látásmód színre vitelénél kérdés, mennyiben lesz a közönség befogadó a megszokottól eltérő ingerekre. Minden színház esetében érezhető az a kulturális réteg, aki az előadásokat látogatja és a teátrum számára bevételi forrást biztosít. Megfelelő financiális háttér hiányában kevés lehetőség nyílik közönséget formáló, alkotói kísérletekre.
Varga Bálint, a Pinceszínház művészeti vezetője hozzátette: „A művész színháznak az a veszélye, hogy elbukhat amennyiben effektjeit és megteremtett színpadi helyzeteit nem érti meg a néző.”
Függetlenség és a vele járó sokféleség
Korábban alternatívnak nevezték a ma függetlennek hívott színházakat. A független megjelölés a gyakorlatban több működési formát takar.
Léteznek saját hellyel és társulattal rendekető színházak, mint amilyen a kőszínházi struktúrában, tervezett évadokkal, de magántulajdonban működő Szegedi Pinceszínház.
A legtöbb társulat nem intézményesült keretek között létezik, állandó befogadó hely, sőt állandó társulat nélkül.
„Közülük sokan csupán tiszavirág életűek.” – jegyezte meg a művészeti vezető.
Az igazgatónő kiemelte: „Szerencsére van közöttük olyan, amelyik képes akár egy nemzetközi színházi fesztivált is megszervezni, ahogyan a MASZK Egyesület teszi.”
Az intézmény- és kormányzat-független MASZK Egyesület nonprofit tevékenységének köszönhetően elismert hazai, határon túli és külföldi művészek, szubkultúrák legkiválóbb alkotói is bemutatkozhatnak. Balog József által vezetett MASZK Egyesület és a THEALTER fesztivál az innovatív alkotóközösségek bemutatása, támogatása mellett lehetőséget teremt a színházi élet szereplőinek egymás megismerésére.
A független, kis színházak fennmaradása érdekében együttműködésük elengedhetetlen.
„Szeged egyetlen stúdiószínháza, a Szegedi Pinceszínház az indulásakor elsősorban befogadó színházként, közösségi térként működött, és még ma is helyet biztosít olyan, állandó épület nélküli színtársulatoknak, mint a Szegedi Egyetemi Színház.” – emelte ki Maláj György, drámapedagógus, a Szegedi Gyermekszínház művészeti titkára.
A Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ), Varga Norbert művészeti vezetővel az élén, több évtizedes hagyományokat ápol. Kísérletező jellege mellett kortárs magyar alkotók műveit viszi színre.
Kísérletezés művészete
„Kísérleti, alternatív színházakra nagy szükség van, hiszen ez fejleszti tovább a színházi világnézetet és gondolkodást.” – fogalmazta meg Maláj György.
A Szegedi Pinceszínház erősen reflektál a város kulturális közegére és a szórakoztatás mellett a színházak nevelő szándékát igyekszik érvényre juttatni. Előadásai között időről időre megjelenő kísérleti darabok merész gondolatisága komfortzónájából kizökkenti a nézőket és formálja a modern kultúrát.
A merész, kísérletező színjátszás a színészeket is inspirálja, a szerepek tanulása és begyakorlása alatt egy alkotó folyamat részeseinek érzik magukat.
„Egy független színháznál mindez belefér, a nagy kőszínházaknál már nem. A független színházak meg tudják engedni maguknak, hogy nyugodtan, határidős kötöttségek nélkül dolgozzanak, a kőszínházak esetében nagyon kötött az időbeosztás.” – hangsúlyozta Varga Bálint.
„Régen a fiatal színészek számára kötelező előírás volt három évet vidéki színházaknál eltölteni. A fiatal, tettvággyal teli színészeknek köszönhetően kicsit kísérletező, kicsit újító színházzá váltak a vidékiek. Ma már ez sajnos nincs így.” – fűzte hozzá Kancsár Orsolya.
Fiatal tehetségek formálják a jövő színjátszását, szorgalmukat és teljesítményüket értékelni kell. Ezt az elismerést hivatott biztosítani a Szegedi Gyermekszínház-Szörf Társulat által megalapította „Gór Nagy Mária Díj”, amit az idei évtől kezdve egy kiemelkedő pályakezdő színésznek adnak át ezüst gyűrű és emlékplakett kíséretében. „Gór Nagy Mária Színitanodájának hagyományait követve hoztam létre a díjat.” – tette hozzá Csomor Ágnes, színész, a Szegedi Gyermekszínház igazgatója.
Szakmai szervezetek
A beszélgetéssorozat zárásaként a szakértők említést tettek a színházak érdekképviseleti szerveiről, amelyekhez történő csatlakozás kapcsolatépítési lehetőségeket nyújt a tagszínházak számára.
A színházak szakmai szervezetei közé tartozik például a Magyar Teátrumi Társaság Közhasznú Egyesületet, amely a legnagyobb magyar színház-érdekképviseleti szervezet. Szakmai támogatást nyújt tagszínházai munkájához, mentorálással, konferenciákkal gazdagítja a magyar színházi kultúrát. A Szegedi Pinceszínház tagja a közhasznú egyesületnek.
A másik ilyen jellegű szervezet a Magyar Színházi Társaság, ami a magyar színházak által elért kulturális eredményeket igyekszik megőrizni, folyamatosságát biztosítani. Koordinálja ezen a területen működő szakmai szervezetek tevékenységét és ápolja a nemzetközi kapcsolatokat.
Fotó: Ida Jusztina Photography
Írta: Dr. Kovács Judit Nóra
***
Másik weboldalam (Junora Art – Web- és Kreatív Designe & Színház) elkészítéséig színházzal kapcsolatos írásaimat itt olvashatjátok!
Ha érdekel mit takar pontosan a Junora Art és mivel foglalkozom még…
